Városi élőhelyek zoológiai diverzitást befolyásoló szerepe, különös tekintettel a megporzó szervezetekre

A biodiverzitás kifejezés manapság meglehetősen divatossá vált, és általában a biológiai sokféleséget értik rajta, bár magyar kifejezésként inkább talán a változatosság volna a megfelelőbb. A diverzitásnak több szintje van (genetikai-, taxon-, élőhely-, tájdiverzitás), de a taxon-, vagy fajdiverzitási szint a legismertebb ezek közül. Ha úgynevezett „biodiverz” városi élőhelyeket szeretnénk létrehozni és fenntartani, akkor nem árt tudnunk azt, hogy ez a változatosság miért fontos, illetve mit is jelent konkrétan az adott élőhely, illetve az ott élő növények/állatok számára. Emellett azt is érdemes tudni, hogy miért fontos ez a diverzitás a városi élőhelyek „praktikus”, az ember szempontjából fontos működése szempontjából.

Közelítsünk tehát először ez utóbbi, praktikus szempontok alapján. Ha a városi zöldterületek előnyeit próbálják felsorolni, általában a következő dolgok kerülnek szóba:

  • -          esővíz háztartás javítása
  • -          hőháztartás javítása, hősziget hatás csökkentése
  • -          élőhely biztosítása a városi élővilágnak
  • -          esztétikai, wellness hatás, és ezen keresztül marketing előnyök

És mindezeknek mi köze a diverzitáshoz? Nos, egy változatosabb növényzet változatosabb gyökérzettel rendelkezik, és az ezzel átszőtt talaj nagy valószínűséggel jobb vízháztartással rendelkezik. A változatosabb térszerkezetű növényzet, és az ahhoz kapcsolódó állatvilág az árnyékolás, és így a hőháztartás javítása szempontjából is előnyösebb lehet. Az szinte természetes, hogy a változatos növényzet változatosabb állatvilágot képes eltartani, és a „változatosság gyönyörködtet” elve alapján nagyobb esztétikai élményt, és így jelentős pozitív marketinghatást tud kifejteni. Emellett egy diverz biológiai rendszernek megvan az a nagy előnye is, hogy jobb önfenntartó képességgel rendelkezik, kevesebb karbantartást és beavatkozást igényel egy nagyon egyszerű, és ezért csak mesterségesen fenntartható rendszerrel szemben.

biodiverzitas01        biodiverzitas02

biodiverzitas03         biodiverzitas04

Azért említtessenek meg a hátrányok is: az ilyen jellegű élő közösség fenntartása lehet ugyan egyszerűbb, de a létrehozása viszont bonyolultabb, hiszen nagyon sok szempontot kell figyelembe venni, hogy a változatos életközösség minden tagja megfelelő életfeltételekhez jusson.

Arra, hogy milyen összetett ez a probléma, példaként jól felhasználhatók a növények megporzásában résztvevő szervezetek, a pollinátorok. A hazai növényfajok igen jelentős része rovarmegporzású, vagyis szaporodásukhoz, termésérlelésükhöz szükségük van olyan szervezetekre, amelyek a virágport egyik növény virágáról átviszik a másikra. Ezek a rovarok tehát elsődlegesen befolyásolják a növények szaporodását és így a növényi produkciót, ami minden életközösség alapja. Elég sokféle rovarcsoportba tartozó fajok lehetnek pollinátorok, mint például a lepkék, darazsak, zengőlegyek, de leginkább a méhek. A méhek alatt itt nem csak a háziméhet, hanem sok (a hazai fajok száma több mint 700) más vadméhfajt is értünk. Mivel a megporzók alapvető szerepet töltenek be az életközösségben, így túlélésük és szaporodásuk biztosítása alapvető feladat kell, hogy legyen egy biodiverz zöldterület létrehozásakor.

megporzas

Lássuk, mik is azok a szükségletek, amiket a megporzóknak biztosítanunk kell egy mesterségesen létrehozott élőhelyen. Elsősorban természetesen a táplálék, ami jelen esetben főleg a virágzó növényeket jelenti. Ez még egyszerűnek tűnik, hiszen a kertészek amúgy is szeretnek szép virágokat ültetni, csakhogy itt nem biztos, hogy az esztétikum kell, legyen az egyetlen szempont. Fontos a növények nektár és virágpor produkciója, és az, hogy lehetőleg tavasztól őszig folyamatosan legyenek virágzó fajok, amelyek biztosíthatják a megporzók táplálékát az egész szezon folyamán.

A táplálékon kívül aztán vannak egyéb szempontok is. Például lepkék esetében csak a kifejlett állatok táplálkoznak nektárral, a hernyók általában növények leveleit rágják, ráadásul más növényfajokét, mint amiknek a nektárján a kifejlett lepke táplálkozik. Ha a hernyó tápnövénye nincs jelen a rendszerben, akkor az adott lepkefaj fejlődési ciklusa nem tud végbemenni, így tartósan nem tud megélni az adott élőhelyen. Például az egyik legszebb lepkefajunk a nappali pávaszem (Inachis io) hernyója csalánnal (Urtica dioica) táplálkozik. Ki gondolta volna, hogy ha nincs a környéken csalán, akkor hiába várjuk, hogy a nappali pávaszem tartósabban megtelepedjen a kertünkben?!

megporzas02

Másik példával élve, számos vadméhfaj a táplálkozási lehetőség mellett olyan helyet is igényel, ahol a fészkét megépítheti. Egyes fajok talajba, mások üreges növényi szárakba építik fészküket. Ha ilyen lehetőség nincs a közelben, akkor hiába van rengeteg virág a kertben, hosszabb távon nem tudnak megmaradni a környéken.

poszmeh feszek

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a „biodiverz” városi zöldterületek létrehozása nem egyszerű feladat, hiszen nagyon sok faktort kell figyelembe venni a létrehozásukkor. Ugyanakkor megéri az erőfeszítést, hiszen technikai (karbantartás, gondozás), hő- és vízháztartási szempontok alapján éppen úgy, mint esztétikai, wellness vagy marketing megközelítésből előnyös egy ilyen „változatos” zöldterület, és mindemellett sokfélesége az itt élő fajok nagyobb számának biztosíthat élhető környezetet.

Dr. Sárospataki Miklós,
Szent István Egyetem, Állattani és Állatökológiai Tanszék;
Tölgy Természetvédelmi Egyesület

Az „Up on the roof” szakmai szemináriumon elhangzott előadás összefoglalója